Horvátország – Osijek

A Dráva jobb partján ősi folyami átkelőhelynél fekszik, az eszéki híd az évszázadok során a Dráva legfontosabb átkelőhelye volt.

Története:

Már az ókorban is jelentős település. A rézkorban is lakott volt, majd kelta település, melyre Mursa római légiós tábor épült, mely az egyik legfontosabb drávai átkelőhely volt. Falait a 2. század első felében emelték. 351-ben Mursa püspöki székhely lett. A római várost eltörölte a népvándorlás.

Eszék a Dráva legfontosabb átkelőhelye mellett települt a folyó jobb partján, ott ahol a római Mursa város állt.

351. szeptember 28-án Flavius Magnus Magnentius az Constantius római császárral folytatott testvérharcban elvesztette a Mursa melletti csatát.[2]

Nevét először 1030-ban és 1043 között készült jeruzsálemi itineárium Via Hireosolymitana említette, mint kenyérben bővelkedő helységet, ahová hajón keltek át, és erre vonatkozott a kereszteshadjáratokban említett drávai átkelőhely is.

1196-ban nevét Ezeek néven említette oklevél.

A középkorban többféleképpen írták a nevét: Ösek. A magyar uralomkor Eszek vagy Ezeek. Később németesítették a nevét, ekkor Essegg, vagy Essec.

Eszék piaca és révje a cikádori apátságé volt. 1196-ban Imre király rendelete szerint mind a besenyőknek, mind aböszörményeknek és mások is kötelesek vásár- és révvámot fizetni az apátságnak.

I. Istvánidején itt vezetett a várakat összekötő hadi út. Ez az út volt az útvonala a szentföldi zarándokoknak és a keresztes hadaknak is.

13301335 között a pécsi egyház egyik kanonokja Eszéki Miklós mester volt.

1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint plébánosa 1 márka, 1335-ben 22 garas pápai tizedet fizetett.

1339-ben Baranya vármegye közgyűlése a bellyei nemesek kérésére elrendelte, hogy ezután az eszéki rév vámja felerészben a baranyai ispánt, felerészben pedig a bellyei nemeseket illesse.

Később a török időkig magyar lakossága volt. A török 1526. augusztus 22-én itt kelt át a folyón, utána a hidat felégette. 1537-ben itt aratott győzelmet a török a császári seregeken, 1566-ban útban Szigetvár felé itt kelt át a Dráván II. Szulejmán szultán. 1599-ben a hidat Pálffy Miklós égette fel. 1664. február 2-án Zrínyi Miklós sikeres téli hadjárata során ismét felgyújtotta. 1683. június 7-én itt fogadta Kara Musztafa nagyvezír a tisztelgő látogatásra érkező Thökölyt.

1687-ben foglalták vissza a császári csapatok, majd a városba német telepeseket hoztak, akik a 1945-ig a lakosság többségét alkották. Eszék vára 1712-ben épült, ma egyike Horvátország legnagyobb erődítményeinek. 1809-ben Eszék szabad királyi város lett.

A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye székhelye volt. 1991 és 1993 között több szerb ostromot állt ki, mely során mintegy 1000 ember esett el.

Ma Eszék része Rétfalu (Retfala), ami honfoglaláskori magyar falu volt. Lakosainak száma 1910-ben 2559 fő volt.